Wilpert Imre neve nem biztos, hogy sokunknak mond bármit is. Róla azt érdemes tudni, hogy ő volt a Hanglemezgyártó Vállalatnál Erdős doktor jobb keze. A Dübörög a basszus pedig az ő önéletrajzi könyve.

Érdekes illetve érdemes a popmenedzser emlékiratait olvasni. A könyvben nagyon szépen kirajzolódik benne, hogy múlik el a világ dicsősége. Ezalatt azt értem, míg a fiatal Wilpert, miután betette a lábát az elvtársak közé, hősiesen küzd, hogy jelenhessenek meg rock lemezek, majd eltelik 1-2 évtized és már nem képes követni a világ haladását és nevetséges érvekkel próbálja a mai zenei piacot kritizálni. Az önéletrajzi könyvek szokásos hibája, az üres fecsegés is megtalálható a könyvben, mikor Imre egy az egyben beidézi a levelet amit egy fáradt ribancnak írt iwiwen. Ennek ellenére nem bántam, hogy időt szántam e könyvre, remekül meg lehet ismerni a 70-es, 80-as évek popszakmáját.